Nagylóci népviselet

A Nógrád megyei Hollókő, Rimóc, Varsány, Sipek és Nagylóc öltözködése, amely a falvak közös uradalomhoz és anyatemplomhoz tartozásából szükségképpen adódó házassági kapcsolatai révén a 20. sz. elejére szinte azonossá hangolódott. /br A lóci viselet a palóc viseletcsoporthoz tartozik. – A férfiak vászon testi ruhájukon csak az I. világháborútól viselték általánosan a fekete posztó pislés nadrágot (ellenzős nadrág) és a pakfongombos „pitykés” lajbit (mellény), amely alól kilátszott az ingmell gazdag hímzése. Öltözetüket korábban vászon, majd fekete klott kötény, szakácska egészítette ki, amely alkalmanként a női ruhatárból is kikerülhetett. A legidősebb generáció az 1930-as évekig felöltötte a vörössel szegett csuhát (szűrt). – Az asszonyok lapátos (dupét), kontyvasra tekert kontyát gyöngyös fékető, és az ezt láttatni hagyó, elöl hegyesre, „szarvasra” kikötött menyecskekendő fedte. Ingvállukhoz, a pendelyen az alkalomtól és a viselő korától függően 2–12 alsószoknyát is viseltek, amelyek a tarka (kékfestő) vagy kasmír szoknyával, a lajbival, nyakbavaló kendővel és a köténnyel alkották a teljes öltözetet. A kötény szakácska vagy széles kecele is lehetett. Az asszonyok báránybőrös cucaja vagy bungyikája mellett híres volt a lányok piros tulipános csizmája (csizmadia). – Jellegzetes öltözéküket a férfiak a II. világháború, a nők a tsz-ek alakulása után kezdték elhagyni. – Irod. Palotay Gertrúd: Egy nógrádmegyei palócfalu ruházata (Népr. Ért., 1930); Dajaszászyné Dietz Vilma–Manga János: Nógrád megyei szabadrajzú hímzések (Magy. Népművészet, 1954).